2015. szeptember 13., vasárnap

Kártyák

Kártyák

számok szólalnak a színek helyett,
fogak csillognak a lapok mellett,
a szemek hazudnak.

játékba tömött új történetek
köntösökben pénz helyett életek
riportokat adnak.

hangulatversbe fogok tömeget,
és tökkel ütöm most a vöröset,
hogy halljék a rémszó.

ne szólj szám, nem fáj lelkiismeret,
és az ellopott emberszeretet
is csak üres jelszó.

a felsőt védi a média, és
semmi sem igaz, túl sok a szökés,
az eszek se tiszták.

tolerancia, én így szeretlek!
de ha nem vagy ász, mi kérve kérlek
ne legyünk fasiszták.


2015. szeptember 12.

Czáboczky Szabolcs

2015. augusztus 15., szombat

Tátrai kopárfenyők

Tátrai kopárfenyők

Sóhajoktól zúgnak völgyek,
ahogy távol már a dörgő felleg,
Fenn harcosok, lenn a bölcsek
lehelik már ki a fenyőlelket.

Hűvös patak felett repdes
még utoljára a fenyőlélek,
Nem hallotta, ahogy csendes
szellő üzente: te és én élek.

Villámszeme veszedelmes
tűzzel szította kérges szívemet,
Tengerszeme szélhullámmal
csavarta ki szép törzsi színemet.

Itt egykor még ág ágat ért,
ahogyan a kéz is új kezet fog,
S tűlevelek illatával
üzentük a jó vidám hogy vagyot.

Fenyőlelkem pedig siet
repül, repül fel Lomnic csúcsára,
hogy megkérdje az Istentől,
mért’ küldte dühét e völgy aljára.

S én hallottam ezt Lomnicról,
majd végignéztem Tátra őrein,
Hallottam a lélek dalát:
ők a bátrak, ők az én hőseim.

2015. augusztus 15.

Czáboczky Szabolcs

2015. augusztus 9., vasárnap

Megváltás

Megváltás

I.

felébred a pisszentés
hanghullámok suttognak
amíg torkom húrjain
húzza végig vonóját
a dörrenő őshullám
s ha egyszer majd kiáltok
megváltom a világot.

II.

kihajítom a szikrát
ágyából a szívemre
hogy cédrusként égjenek
az érzések és füsttel
szálljanak az emlékek
s ha gyújtok egy új lángot
megváltom a világot.

III.

felrázom önmagamat
teremtek egy világot
hogy az bennem hihessen
s én is higgyek magamban
ha nem is a nagyot de
bennem a kicsit: talán
megváltom a világot.

2015. augusztus 8.

Czáboczky Szabolcs

2015. július 30., csütörtök

Egyensúly

Egyensúly
(In memoriam Reményik Sándor)
(Sebestyén Rita 17. születésnapja alkalmából)

Mikor öklöm kővé dermed
és szívem vánkossá lágyul,
költők lelnek bennem vermet
vagy várat, ki hogyan kábul
el és hajtja le rám fejét.

Fáradt vándor fenyvest öltve
fújja a szélcsendek dalát,
tűzzel-vízzel bölcset költve
szóval fest embert és hazát,
s ő váramban álmot alszik.

Füstös tinta, mélypoéták,
csöpögő kávétok mellett
mitől modern, hát a világ?
Lám, úri lakosztály helyett
csak egy vermet kaptok bennem.

Szeretnék most a lelkembe látni,
és a magamba szívott szülőföld
ködjét érezni, talaján járni,
hiú hangomat pedig a Felföld
völgyei fogják levéllel szóba.

Szeretnék most a lelkedbe látni,
hogy székelynek lenni mit jelent?
Néha jelenből jövőre várni
nehéz, mégiscsak az Isten teremt
gyermekből bölcset, porból embert.

Költők kábulnak benned és bennem:
tanulják, hogy kell szívet kitárni
s én így suttogom neked e percben:
szeretnék most a lelkembe látni,
szeretnék a te lelkedbe látni.

2015. július 30.

Czáboczky Szabolcs

2015. július 19., vasárnap

Elaszfaltozva

Elaszfaltozva

villan az égi vaku:
az aszfaltra képet fest,
szürke szurkos ablakok
egy zokogó égitest

felé bámulnak, amely
szerelmes fényt vet rájuk.
holdsugarak cikáznak
keresvén palotájuk

hercegét, vagy panelházuk
munkását, és úgy érzem
az aszfalt alatt dobban
emlékké sepert szívem,

amikor vérrel töltöm
az áramot, és dobban
a felszín, mert alatta
még valami vad robban,
amikor az ő helyett
odalenn az én koppan.

2015. július 18.

Czáboczky Szabolcs

Sír a hegedű


2015. július 3., péntek

Kassai polgár vagyok

Kassai polgár vagyok

Aranyliliomok
 dicső hőse voltam,
Mikor holt zsarnokok
 takarták tetemem,
és mégis itt lakok
 fenn a nyolcadikon
egy szocreálba írt
 szép lakótelepen.
Dicső Rozgony – soha
 nem feledlek! Szabad
Ének szóljon azért,
 aki teérted élt,  
és meg is halt hiszen
 olvasom a nevét
a temetőben. ő
 még valamit remélt.
Mestere voltam a
kőnek, és életet
Adtam e dómnak, hogy
 beköltözzék a hit,
de ajtaja előtt
 a koldus cigánytól
a rendőr mást se kér
csak egy obcsiánszkit.
Deák, írd hát az új
éneket, hogy Kassán
Győztek a kurucok
 és a rebellisek!
és elhervadt már az
 utolsó gyertyaszál
és elfelejtett e
 város František.
Én kassai polgár
voltam, és tiszteltem
Őseimet. Tudtam
honnan jöttünk hová,
és ősei nyelvén
nem tud szólalni a
 szomszéd Juhászová
 meg a Lengyelová.
az utolsók között
rozgonyi meneten
várni a csodát a
tátongó semmiben?
Nem. Kassai polgár
 vagyok. És halljátok,
Hogy ezt tőlem el nem
veheti senki sem!

2015. július 3.

Czáboczky Szabolcs